Ingoványos terület, mert az átlag felhasználó nem lát, és nem is akar továbblépni a "Én egy egyszerű hétköznapi ember vagyok, ugyan mit tudnának nekem ártani a számítógépes bűnözők" kérdésénél.
Ártatlan, naiv, egyszerűen "csak" számítógépet használó emberek (száz)milliói regisztrálnak közösségi oldalakra, azon belül ezerféle alkalmazásra - persze legtöbben ugyanazt a jelszót használják MINDENHOVÁ - és töltik fel fotóikat, vagy magánéletük legapróbb rezdülését önként és dalolva a legkülönfélébb oldalakra.
Ha nem szeretnéd, hogy kellemetlen meglepetések érjenek, akkor végy egy nagy levegőt, és olvasd el egy vírusvédelmi tanácsadó, Csizmazia István hosszú, de tanulságos bejegyzését "Minden, amit a privacy-ról tudni akartál... I. rész" címmel - a cikkben lévő linkeket se felejtsd ki.
Update: itt a második része is.
OFF
Csak egy személyes élmény, hogy mennyire meglepődik valaki, aki az "átlag felhasználók" életét éli a neten:
Nemrég új kollegina érkezett hozzánk, akiről a neve kivételével semmit nem tudtam. Mivel az adott cégnél a legtöbb kolléga névvel és fotóval szerepel a cég weboldalán, ezért szórakozottan bepötyögtem a nevét a keresőbe.
Kb. fél óra múlva, mikor megérkezett, csak annyit kérdeztem tőle:
- Tudod, hogy a weben MINDENT meg lehet tudni rólad?
- Mi mindent? - kérdezte mosolyogva.
- Soroljam? Telefonszámod (mobil), e-mail címed, LAKÁSCÍMED(!), családi állapotod, rengeteg fotó, ami rólad készült, illetve hogy melyik társkeresőn keresel magadnak párt.
- Tényleg? - kérdezte, s mintha a mosoly már kicsit halványabb lett volna.
Hogyan lehetséges mindez? A fenti esetben a keresőbe írt név alapján kidobott egy oldalt, ahol megvolt az e-mail cím, aztán egy kapcsolatot, ahol mint közreműködő szerepelt, aztán egy közösséget, amiben aktív szervezőként dolgozott. Ennyi. Semmi trükk, semmi hack, csak a Google. S a Facebook-ra meg az IWIW-re még rá se néztem...
/OFF
Az utolsó kommentek