Akik egy kicsit is az internet közelében élnek, azokról veszélyesen sok információ fellelhető a neten. Nem általánosságban beszélek, az elmúlt napokban két olyan régi ismerős nyomára bukkantam, akikek jó pár éve megszakadt a kapcsolat.

Az egyik messze, külföldön él, vele "csak" a neten sikerült - egy nap alatt - felvennem a kapcsolatot úgy, hogy gyakorlatilag csak a nevét és az országot tudtam, a másik régi ismerős felkutatása kb. 20 percbe telt, s már telefonon beszéltünk. Mindezt úgy, hogy elköltözött, se cím, se telefonszám, se email cím, se Facebook-profil nem tartozott hozzá.

20 perc után viszont ebben a sorrendben mindent tudtam róla...

Örülök, hogy újra beszéltem mindkettőjükkel, de belegondoltam, hogy ha egy "egyszerű" kereséssel ennyi minden kideríthető, azt nem feltétlenül csak jó dolgokra lehet használni. A konspirációs teóriákat meghagyom azoknak, akik ebben profik, azaz nekik, eleget írtam már a Google-ról, meg a Die Hard 4-ről, de ilyenkor eszembe jut ez a jelenet...

Amerikában már úgyis közel állnak a kötelező internetes "útlevél" bevezetéséhez... 

A múltkor már írtam, csak ismételni tudom magam:
 

Élünk a technika nyújtotta lehetőségekkel. Csak egyet ne feledjünk el: az "élünk vele" és a "visszaélünk vele" között nagyon keskeny a határ...

A PET-portal (Privátszférát Erősítő Technológiák) oldalán további érdekességeket olvashatsz, mint pl. "A privacy védelme a munkahelyen", de említhetem a tegnap megjelent IT Café cikket is, amely arról szól, hogy "Nem a Facebook etikátlan, hanem a felhasználó ostoba". Amellett, hogy elég nagyképű kijelentés, azért lássuk be, van alapja...

Két videó, ami rávilágít arra, mire gondolok:

 Itt a feliratokat is nézd, pl.: "Restaurant Orwell" :)